“Kövér vagyok”/ utálok pózolni”/ nem vagyok fotogén”… Ismerős mondatok?
Január elején megkérdeztem a követőimet, miért félnek fotózásra menni/mik a gátlásaik.
Nem vagyunk egyformák, vannak akik nem riadnak vissza a fényképezőgéptől és vannak akiket nehezebb fotózni mert frusztrálja őket.
“Nem vagyok fotogén”
Az első helyre a “nem vagyok fotogén” mondat került. Ez a gondolat egyrészt a külsővel, másrészt a pózolásra vonatkozó aggodalmakkal szokott összefüggni.
“Én nem vagyok szép/nagy az orrom/kötényhasam van/nincsenek cicijeim/rólam sosem készült jó fotó”…. Sokszor elhangzanak.
Erre a megoldás: merj velem nyugodtan beszélni a félelmekről, mert van, hogy csak te látod magadat/testrészed csúnyának de másnak fel sem tűnik. Ha tudod konkrétan, hogy neked milyen beállítás/profil a nyerő, áruld el, ha nem, akkor kérj segítséget nyugodtan. Van, hogy én is egyből tudom kinek mi fog jól állni egy képen, de van, hogy amit én átlagosnak/normálisnak gondolok az téged frusztrál, így a legjobb ha erről tudok. Amint megbeszéltük a félelmeket, segítek amiben csak tudok, hogy ellazulj és pozitív élményekkel távozz.
Igyekszem az előnyös oldalát mutatni mindenkinek. Azt nem tudom ígérni, hogy minden képen tökéletes lesz minden is, de igyekszem, hogy ki hozzam a természetességet belőled és oldjam a görcsöt.
“Kövér vagyok, majd ha lefogyok elmegyek fotózásra”
Hát ezzel a mondattal sokan tudnak együtt érezni. Köztük én is. Gyerek korom óta küzdök a súlyommal, mindig kövérnek tartottam magam, akkor is amikor nem voltam az… és mivel mindig elégedetlen voltam önmagammal így kerültem a fotózást és inkább a másik oldalára álltam.
Akiknek ez a mondat a “kifogás”, azok legtöbbször csak halogatják az egészet, s közben telik az idő, a fotózás csak tolódik és nem készülnek közös családi fotók.
Aztán mióta anya lettem, megváltozott sok minden. Akkor sem voltam toppon, sőt…. Ahogy telt az idő azt vettem észre, a kisfiam csak nő nő, változik… Sosem lesz már pici baba újra… és mi még újszülött vagy baba fotózásra sem mentünk, hogy ezeket a pillanatokat profi képeken keresztül láthassuk viszont és örökítsük meg a jövőnek… a mai napig bánom, mert mindig kifogást kerestem,… mert tudatlan voltam, mint a legtöbben, akik nem a fotózás körében mozognak.Soha nem tájékoztatott egy fotós sem arról, hogy jó kezekben leszek és ne legyenek aggodalmaim.
“Nem megyek, mert most szültem, hogy nézek ki?! A pici arca tele pöttyökkel stb”...ismerős gondolatok ugye?
Képzeld, minderre van megoldás, ha egy tapasztalt fotós kezei közt vagy. Bárcsak erről én is tudtam volna...
Az idő gyorsan halad, a gyerekek felnőnek... nézegeted a képeket és rá döbbensz, hogy anyuka rajta sincs, mert legtöbbször ő csinálta a képet a telefonnal. Alig alig akad közös családi fotó. Oké, a gyerekről van 20 ezer fotó természetesen, de ő mit fog nézegetni, ha mi szülők már nem leszünk? Ő hogyan fog visszaemlékezni a múltra? Ez a gondolat felülmúlta a negatív érzéseimet, ha családi fotózásról van szó.
“Utálok pózolni/ Túl műnek tartom a beállított képeket”
Nagyon sokan, akik meghallják, hogy fotózás, ez az első gondolat: “pózolnom kell”, “műmosoly”… és kiráz a hideg a gondolattól.
Semmi gond, de azt tudnod kell, hogy nem csak “beállítva” készülhetnek páros vagy családi fotók. Különböző feladatokat kaptok, s miközben egymással vagytok elfoglalva én lencsevégre kapom az érzelmeket, hangulatot, pillanatokat. Mindegy az, hogy kinek hol a keze, milyen a testtartása, de még a fényképezőgépbe sem kell belenézni. Ha ti nem akartok pózolni, semmi gond, természetes képek is készülhetnek. Nem titok, szeretek kültéren fotózni, és ott ti is szabadabbak tudtok lenni, nincs bezártság érzet.
"Szépséghibáim miatt nem merek fényképezőgép elé állni"
Ha ilyen problémával küzdesz, rám számíthatsz, anélkül, hogy kinevetnélek szívesen meghallgatom, mik ezek a "hibák". Lehet, hogy van rá ötlet hogyan lehet kevésbé hangsúlyossá tenni, vagy akár úgy állni a gép elé, hogy ne is látszódjon mindebből semmi. Ha egyiket sem lehet kivitelezni, akkor nincs más teendő, el kell fogadnod magad úgy ahogy vagy, én hiába "photoshoppolom meg", attól még te te maradsz, a valóságban is ott van veled és csak jobban rá hívod a figyelmet, ha mások az interneten mást látnak rólad.
Bízom benne, valamelyest tudtam nektek segíteni, hogy a fotózás ne egy "kényszer" legyen, ne féljetek elmenni fotózásra. Leginkább a férfiak a félősebbek, őket még próbálom megfejteni. :) Azt viszont tapasztalatból tudom, akiről tudtam előre, hogy tart a fotózástól, ő pozitív csalódással távozott. :) ...persze regélhetek én itt erről, a legjobb ha magad tapasztalod.
Comentários